Megosztom pár írásomat:

Az elengedésről:

 

Sokszor hallom, és olvasom, hogy azt tanácsolják, engedjünk el mindent, ez a megoldás arra, hogy megoldjuk az életünk problémáit. Engedjük el a félelmünket, a vagyonunkat, a haragunkat, stb. Szép gondolat, látom honnan ERED.

 

Az eredete a lélek szintű megtisztulás egy módjából fakad. Ha energetikai szinten elengedünk mindent, ami nem mi vagyunk, csak azokká válunk, aki az eredi énünk, azaz a tiszta önvalónk leszünk, aki képes bármivel szembenézni, és mindig megtalálja a megfelelő megoldást.

 

Viszont ha elengedünk a szó szoros értelmében mindent, amit érzünk, vagy ami vágyakat ad, miközben nem vagyunk még letisztulva teljesen, akkor pont a bennünk lévő mozgatórugókat állítjuk le. Az elengedéssel elengedjük a sikereinket is, a lehetőségeinket is, a kalandvágyunkat is, és minden mást is, ami előre vinne, és boldoggá tehetne.

 

Az energetikai elengedésnek olyannak kell lennie, ami nem csak megtisztít bennünket, de pozitív változást is hoz az életünkbe. Olyat, ami felemel, épít, segít minket.

 

 

 

Az elfogadásról:

 

Sokszor hallhatjuk, hogy fogadjunk el mindent az életünkben. Fogadjuk el azokat, akik gonoszak velünk, fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Fogadjuk el azokat, akik ártottak nekünk, fogadjuk el azt, hogy az élet annyit ad, amennyit eddig kaptunk, stb. Ha mindent elfogadunk, nem tökéletesedünk.

 

Pont amiatt zavar bennünket valami, mert az önérzetünket sérti, az isteni énünk, amely fentről támogat bennünket, és irányt mutat, nem ért egyet azzal, amit látunk. Az isteni küldetésünk sikeréért felelős részünk fellázad, és érezteti velünk, hogy nem aszerint mennek a dolgaink, mint ahogy a születésünk előtt elterveztük. Céllal jöttünk, és mindenki más is célokat tűzött ki maga elé, mielőtt megszületett.

 

A célok magasabb rendűek, hasonlóan, mint az életfeladataink. Ha elfogadjuk azt, ami ellen lázad a belsőnk, megadjuk magunkat egy olyan erőnek, ami valójában azért született meg, hogy hassunk rá.

Találkozás a vadászokkal

 

Azt gondolnám, hogy a vadászoknál kevés materialistább ember él a Földön, de a napokban ezt megcáfolta egy történet. Szerencsére nem voltam személyesen jelen, nem nagyon szeretem a halál látványát. Egy terítéken járt egy ismerősöm. A teríték az, amikor hajtás vadászat után kiterítik az összes lelőtt vadat egy helyre, ahol jól átlátható, hogy mi a nyereségük a vadászatból. Bár ezt a vadászok biztos „szebben” magyaráznák.

 

Szerintem mondanom sem kell, hogy én inkább az állatokkal vagyok… Kiderült, hogy a terítéket fenyőágakkal veszik körbe a vadászok. Amikor ezt meghallottam, egyből megláttam, hogy ezt miért teszik. Nem hiszem, a vadászok, ezt pontosan tudnák, szerintem inkább csak hagyományokat követnek.

 

Léteznek bizonyos növények, állatszőrök, körmök, tollak, egyebek, amelyek képesek távol tartani bizonyos erőket. Például angyalokat, démonokat, vagy akár az ördögöt, ha a tömjént nézzük, amit a papok is használnak. Léteznek egyes erők is - több más létező mellett, ami a Földet képviseli -, amelyek a Föld bizonyos részeire vigyáznak: például az óceánokra, erdőkre, rétekre, városokra.

 

A fenyőágak, ha frissek, képesek távol tartani az erdő szellemét, ami az erdő ökoszisztémájára vigyáz. A friss fenyőágak rezgése, nem engedi láttatni az erdő őreivel azt, ami olyankor történik, amikor „népírtás” történik a területén. A vadászok zöld ruhája szintén óvja őket, hogy ne vegyék észre őket az erdőre, és a benne élő lényekre vigyázó szellemek.

 

A halál pillanatában, ha a lélek még nem kész a távozásra, megzavarodik, és az elvesztett test körül kering akár több napig is, próbál visszajutni, hiszen feladatai vannak még. Az állatok is saját céllal születnek. El kell sajátítaniuk bizonyos életbölcsességeket. Emberként nehéz lehet elképzelni, hogy milyen célok lehetnek ezek, emiatt leírok pár példát: meg kell tanulniuk, hogy a fizikai test sérülékeny. – Mint nekünk is, ez az egyik feladatunk. El kell sajátítaniuk azt a képességet, hogy felismerjék egymást. – Mint nekünk. Meg kell tanulniuk azt, hogy felismerjék egymásban a rosszindulatot, esetleg a haragot. – Mint nekünk.

 

A „terítéknél” rengeteg lélek kering a testek körül, próbálják megoldani azt, amire nem számítottak, így nem is készültek. Azt, hogy valaki, elveszi a fizikai testüket. Erre mi emberek sem számítunk, mert nincs benne senkinek az isteni tervében az, hogy valaki megteheti ezt vele ok nélkül.

 

Ha az erdő szelleme látná mindazt, ami akkor történik, amikor egybe gyűjtik a lelőtt vadakat, tenne azért, hogy ilyen ne történhessen. Így nem tud. Hozzáteszem, hogy a hajtóvadászaton mindenre lőnek, ami megmozdul.

A Nap ciklusai

 

A Napnak nincs forgási iránya, viszont önmagában gomolyog, így mégis létezik egy sebesség, amely állandó, és a Napra jellemző. A gomolygás sebessége nagyon lassan, de folyamatosan egyre kisebb. Ha megállna a gomolygás, megszűnne a Nap is, mert a belső keringés tartja életben azt az égést, ami a Napot jellemzi.

 

Ahogy mindenki tudja, a Nap nem kering, mint ahogy a bolygók teszik. Mégis van egy pályája, hiszen a világegyetem is mozgásban van, halad bizonyos irányokba. A világegyetem iránya nem egyenes, és nem is egy bizonyos örök pályán mozog, hanem körkörös irányban száguld 5-600 000 km-es sebességgel arra, amerről bizonyos feketelyukak hatnak rá. A körkörös iránya következtében, centrifugális erő hatására bizonyos részek folyamatosan távolodnak a hatalmas bolygó és nap halmazból, amely a világegyetemet kiteszi. Ez nem azt jelenti, hogy a távolodó részek elvesznek, hanem azt, hogy tágul általuk az a tér, ami kiteszi a világegyetemet.

 

A Napnak is vannak hasonló ciklusai, mint amilyenek az évszakok a Földön. Amikor bizonyos közegeken áthalad a Nap, megváltozik a körülötte lévő tér. A Nap körül lévő tér, hat a Nap körüli szférákra, így átalakul a Napot körülvevő szféra összetétele, és ez által bizonyos idő elteltével az a Napban lévő egyre mélyebb rétegek összetétele is megváltozik. Más lesz az égő gázok minősége, ebből fakadóan a Nap izzása is más lesz.

 

A Föld mindig kap a nap fényéből, ameddig körülötte kering. Így mi is kapunk annak az izzásnak a légköréből, amely mágikus tulajdonságokkal is rendelkezik. Nem csak amiatt mágikus, mert a Földtől különböző odaáti terekkel, és dimenziókkal rendelkezik, hanem azért is, mert amikor áthalad bizonyos rendszereken a Nap, más lesz a kisugárzása, vagyis más impulzusokat fog felénk közvetíteni, mint korábban.

 

A ciklusok, amelyek a Napból fakadnak és hatnak ránk, általában 50-120 évente változnak. A nap energiája, kisugárzása, hat a gondolatainkra, a gondolatmeneteinkre, az életünk lehetőségeire, a jövőképünkre, és a terveinkre is. Általában a finomabb közegek felé tart a világegyetem, így a napunk, és mi is a Földünkkel, ezért a Nap hatásai is egyre inkább a javunkra válnak, ahogy haladunk a korral. Finomodunk, élesednek az érzékeink, így a magasabb szférákból eredő információkat is könnyebben érzékeljük, ha nyitottak vagyunk rájuk, és érdeklődőek vagyunk.

 

Jelenleg, egy napciklus végéhez közeledünk. 3-4 évünk van még ebben a ciklusban, utána megváltozik körülöttünk a légkör. 70 éve lépett át a Nap abba a rendszerbe, ahol most vagyunk. Minden ciklusváltás érzelmi viharokat kavar, mert miközben megváltozik a gondolatrendszerünk, hozzá kell igazodnunk, és ez nem mindenki energiarendszerének megy rugalmasan. A Nap ciklusváltása körülbelül három hétig fog tartani legközelebb.